Kedves Mindenki!
Még mindig anya tolmácsolásában szeretnék beszámolni az elmúlt hetem történéseiről.
Szerdán kenguruval bebuszoztunk Pécsre, miután együtt főztük meg pihenőszékben a borsófőzeléket. Már a falu szélén elaludtam, és ezt a tendenciát folytattam körülbelül két órán át a ruhaboltban, a játékboltban, a turiban, a papírboltban, és az utcán...Mozgalmas lehetett volna, ha ébren töltöm. Így csak anya összenyálazott pólójára emlékszem. Jó volt, na:)
Csütörtökön reggel ortopédiai vizsgálaton vettem részt, amit ismét jól viseltem. Noha a csípőultrahangnál kicsit megilletődtem, de aztán minden ok volt, sem ficam, sem kötött ízületek, húúúú.
Pénteken újra túráztunk anyával, most kocsival közelítettünk, egy szabadtéri rendezvényen vettünk részt, de én sajnos valahogy elaludtam a dj minden mozdulatát. Utána apa is csatlakozott, és a tavasz első nagy családi fagyizásába neveztünk, issssteni volt mindenkinek. Sok ismerős megcsodált az út során, csak képek nem készültek.
De lássuk azokat, amelyek megszülettek.
Ortopédiai vizsgálat után, repcében, anyával:
Repcében, apával (aki akkora sztár, hogy félig inkognitóban mer csak megjelenni a gyerekporszívós lemeze óta):
Repcében a család (úgyis a sárga a kedvenc színünk, hihi):
No és itt untam el azt a hülye repcét, enni akartam, és kész:
Szerintem nagy fejem van, vagy ez ilyen fazon?
Ez a másik sapi kiállta a ruha- és alváspróbát:
Ezt a hálózsákot anya varrta nekem. Már lebukiztam, szeretem:)
A szüleim máris lepasszoltak a tv elé, hihetetlen:
Mivel csak 25-30 centire látok élesen, és a rajzfilm is uncsi volt, ez a véleményem:
Kinéztem a kertbe, magamba nézés lett belőle (de apa szerint cuki a pulcsim):
Óóóó már megint de jó volt a vacsi...
És végül, sorozat arról, amire egy percen belül képes vagyok, alfától omegáig:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése