Egy hónaposan az élet

Most, hogy megünnepeltem első és egyetlen egy hónapos születésnapomat a nagyitól sms-ben kapott virtuális tortával, beszámolok a legújabb fejleményekről kedves olvasóimnak. Először is, a leglényegesebb újdonság, hogy jelen bejegyzés elkészítésével az eddig csupán élelmezés-vezetőként közreműködő anyát bíztam meg, mivel buta apa már megint pályázatokat ír, hogy javítsa a hazai kábítószerügyi helyzet alakulását. Így ha a képek tekintetében stílusbeli váltás történne, az a szintén buta anya vizuális gyengeségének tudható be. (Ezért kéretik minden fotós olvasó arra, hogy szorítkozzon a tartalom megtekintésére, azaz RÁM:), és ne a formát elemezgesse, jóóóóóóóóó?).

A képek előtt még szeretném elújságolni, hogy hasi és koponya ultrahangon, illetve EKG és kardiológiai vizsgálatokon vagyok túl körülbelül két perces sírással, ami azért a három órás éheztetés, és az idegen környezet figyelembevétele mellett kiváló teljesítmény egy ilyen haspóktól, mint jómagam.

No, de jöjjenek a képek. 

Bálint body-ját lassan kinövöm (köszi haver, a nyáron egy balatoni pancsival meghálálom majd):

Itt járt Sankó, de nem mert megfogni ám:) No majd szeptemberben a saját pulyáját kénytelen lesz...

A hip-hop a babahajam elvesztése után is örök, értve vagyok?

Már megint teleettem magam, egy picit...

Akkor most mosolygok, vagy mosolygok (hihi)?

No még egyszer:

 

A szülinapi sziesztám, mert élni már ilyen idősen is tudni kell:

Köszönet Brüszibe Mesinek és Botinak a csodaszép rucikért, amiket szintén kinőttem (egy balatoni vagy tamási fürcsi nektek is kijár habtestemmel egy vízben):

És végül: ezt nektek anya által készített rácsvédő:) A duci ujjak minden utat megtalálnak a szabadsághoz: