Borisz: Nyár van, nyár

Kedves Mindenki!
Kissé elmaradtam a bloggal, mert annyi, de annyi dolgom van mostanában. Menni kell, föl-le, pakolni, ki-be, székre, kanapéra, dömperbe bemászni, kimászni, meséket nézni és olvasni, miegymás. Pár hete semmilyen formában nem fogadom el a cumisüveget, így bögrében kapok kevés kakaót reggel, és vizes üvegből vizet, ha elfogadom. Ettem már rakott krumplit, epret nem, mert kiköptem, kakaós csigát, ilyesmik.
Nagyon jön a felső rágófogam, keveset is alszom nappal és sokat sírok délutánonként. Anyáék kismedencével, sok játszóterezéssel terelik el a figyelmemet. Jártam Kővágószőlősön Ábelnál és Flóránál, jó volt, sok-sok játékkal és focizással szórakoztattak, én meg jól átrendeztem a kerti köveiket. Köszönöm az újabb adag ruhát, cipőt, az egyik szandál nagy kedvencem lett, folyton lenyúlom és szennyestartóba, polcokra pakolgatom.
Tegnap adtam apa arcára két puszit, olyan jó kis nyálasat, nagyon örült az öregember:)
Beszélni nem beszélek, de minek is, úgyis a tettek a fontosak, nemde? Ennek apropóján be is szereztem a beton lépcsőn az első komolyabb plezúromat az államon, igazi rosszcsont külsőt kölcsönzött ártatlan kis testemnek.

Ezt a mackó alsót Irinka mama varrta nekem, szeretem

Kipakoltam vásárlás után, most pihenek

Hetényi Gyereknap: ők íjászkodtak, én néztem
(Az íjász bácsi megkereste nekem a legkisebb íjat, de mivel kétszer nagyobb volt még ez is nálam, a galád anya nem engedte meg, hogy lőjek vele.)